A 4 alaphelyzetet
Kiről van szó:
|
Ki beszél/hallgat:
| |
ÉN
|
MÁSIK
| |
ÉNrólam
|
Őszintén kifejezem saját
- érzésemet
- szükségletemet
- kérésemet
|
Empatikus figyelemmel hallgat
és
visszajelzi az általam mondottakat
|
MÁSIKról
|
Empatikus figyelemmel hallgatom
és
visszajelzem a másik által mondottakat
|
Őszintén kifejezi saját
- érzését
- szükségletét
- kérését
|
Ez az ábra utal egyrészt a végtelen áramlásra, ami a kommunikáló felek között és bennük létrejön, másrészt arra hogy 2 „táncparkett” van: én és a másik ember. A 4 lépésnek van aktív és passzív oldala: a kifejezés és a meghallgatás. [1]
A figyelemnek is 2 fókusza van, vagy énrám figyelünk, rám irányul a „rivalda fény”, az én érzéseimre és szükségleteimre vagy a társamra, az ő érzéseire és szükségleteire. Fontos mindig tisztán látni, hogy mire fókuszálunk, kinek a kérése van az „asztalon”. A „lépések” és „szakaszok” váltakozása adja ezt a „táncot”, vagyis a kommunikáció dinamizmusát.
Lényeges azonban tudatában lennünk annak, hogy a kommunikációs technika csak eszköz egy tudatosabb kapcsolatteremtésre önmagunkkal és másokkal. Ezt a gondolatot nagyon érzékletesen fogalmazta meg Jónai Éva Hava a vele készült interjúban:
„Az erőszakmentes kommunikációnak van egy jól leírható koreográfiája, eszköztára. Egy nagyon tisztán pontosan kidolgozott modell. A négy lépés meg a két oldal. A dinamikája, hogy a figyelem mire összpontosul, kristály tisztán megfogalmazott eszköz, ami leírható, percek alatt elmondható. Aki ezt elkezdi tanulni, azt hiszi, hogy oké, itt van a koreográfia és ezt kell csinálni. Így kell rá figyelni, erre kell figyelni. Azonban az, hogy hogyan kommunikálunk, az valójában a jéghegy csúcsa, vagy még kevesebb. Az, hogy én hogy vagyok belül, mennyire vagyok magammal kapcsolatban, őszinteségben, hogy milyen az én belső békém, milyen az én integritásom, hát erről szól igazából az EMK. És akkor már tisztán lehet használni a négy lépést vagy a módszert.”[2]
A legfontosabb eleme a kommunikációnak tehát az, hogy milyen belső energiával, szándékkal kommunikálunk, milyen a tudatosságunk, hogyan tudunk kapcsolódni saját érzéseinkhez és szükségleteinkhez.
Nem szükséges kivárni, hogy ez a belső harmónia tökéletes legyen, mert Marshall Rosenberg szerint a „zsiráf tánc” még akkor is jótékony hatású, ha mechanikusan alkalmazzuk.[3] Érdemes tehát minél többet gyakorolni és nemcsak tréningeken.
A gyakorlást segítheti például a Bridget Belgrave és Gina Lawrie nemzetközi EMK trénerek által kifejlesztett Dance Floor (Táncparkett). Színes kártyák jelzik az alaplépéseket (megfigyelés, érzés, szükséglet és kérés) és ezekből a lépésekből 7 féle „tánc” koreografiráját alkották meg, hogy ezáltal képi és mozgásos segítséget adjanak a különböző helyzetek (harag, önvád stb) kezeléséhez A színek és a mozgás segít felismerni és gyakorolni a kommunikáció 3 fő módozatát: a kifejezést, a meghallgatást és az önmagunkkal való kapcsolódást.[4]
Tréningjein Jónai Éva Hava is használ egy szín kód rendszert, amivel segíti az EMK négy lépésének jobb megértését.
[1] http://www.cnvc.org/nvcmodel.htm Letöltés ideje:2008.01.17.
[2] Jónai Éva Hava interjú 2008.3. melléklet, iv.p
[3] Rosenberg, Marshall (1998): CNVC Network News 1998 2.p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése