Az EMK-ban nagyon fontos, hogy hogyan kérünk, mert könnyen érezheti erőszaknak a másik fél a kérést. Ezért érdemes a következőket szem előtt tartani.[1]
· Mikor kérünk valamit, akkor pozitív megfogalmazást alkalmazzunk, azt kérjük, amit szeretnénk és nem azt, amit nem akarunk.
· Pontosan határozzuk meg, hogy milyen szükségletünk van, és mit kérünk a másiktól.
· Jelen idejű kéréseket fogalmazzunk meg.
· Kérjünk, és ne követeljünk a másiktól. Legkönnyebben úgy különböztethetjük meg a kérést a követeléstől, hogy mikor kérünk, akkor elfogadjuk a nemet is válaszként, mert meghalljuk benne az igent egy másik szükségletre.
Lényeges világosan látni azt is, hogy mit kérünk. Először az érzéseket és szükségleteket kell világosan látnunk, és ezért a kérés ebben a szakaszban vagy az általunk elmondottak visszajelzését kéri („A” típusú kérés), vagy azt kéri a másiktól, hogy mondja el mi van őbenne a hallottakkal kapcsolatban („B” típusú kérés).Ezek a kapcsolódási kérések. Sok esetben nincs is szükség a következő szintre, a „C” típusú kérésre, vagyis arra, hogy mit szeretnénk kérni a másiktól, mit tegyen, hogy a szükségletünk kielégüljön és/vagy a kapcsolatunk mélyebbé, az életünk gazdagabbá váljon. Alapvetően ugyanis empátiára van szükségünk és nem „megoldásokra”.
A „C” típusú kérést akkor érdemes feltenni, ha már felszínre került minden ki nem elégült szükséglet, mert a stratégiák egyeztetése általában csak akkor sikeres, ha előtte kapcsolódni tudtunk saját és partnerünk érzéseivel és szükségleteivel.[2]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése