Rogers az 1920-as évektől végzett kiterjedt kutatásokat a pszichoterápia és a személyiségfejlesztés terén, melyek eredményeként máig széles körben használt kérdőíveket fejlesztett ki a vizsgálatokhoz, de ami ennél talán sokkal fontosabb, gyökeresen megreformálta a terápiát. Klein Sándor erről így ír: „Legnagyobb alkotása, a kliensközpontú pszichoterápia és a belőle kinőtt személyiségközpontú megközelítés valóban nem technikák, trükkök gyűjteménye, de egy sajátos létezési mód.” [1]
Ennek a „létezési módnak”, vagy attitűdnek a négy fő alkotóeleme 1) a problémával való szembesülés, 2) a kongruencia (valódiság, őszinteség, hitelesség), 3) a magas fokú és feltétel nélküli elfogadás, megbecsülés és szeretet a kliens iránt és 4) az empatikus megértés.[2] Van egy ötödik elem is, a hiteles és hatékony kommunikáció, vagyis az, hogy a terapeuta ezt a négy elemet sikeresen kifejezze a kliens számára, hogy a kliens ezeket átélhesse, érzékelhesse.[3] Amennyiben tehát a terapeuta attitűdje tartalmazza ezeket az elemeket, a terápia sikeres lesz, amint azt Rogers és munkatársai több kísérlettel igazolták.[4]
Rogers a terápiát egyfajta tanulási folyamatnak tekintette és nem meglepő, hogy hamarosan felismerte, hogy a tanításban is sikeresen alkalmazhatók a terápia módszerei, tehát a terapeuta helyett mondhatunk tanárt is, kliens helyett pedig tanulót, az állítások akkor is igazak lesznek, hiszen mindkét esetben segítő célú kapcsolatról van szó.[5]
Rogers az Egyesült Államokban számos egyetemen tanított, így többek között a Wisconsin Egyetemen is, ahol Marshall Rosenberg a diplomáját szerezte. Közös munkájuk meghatározó volt Rosenberg egész későbbi munkásságára.
Marshall Rosenberg szerint minden pillanatban eldönthetjük, hogy milyen „füleket” teszünk fel és hogyan. Választhatunk a „sakál” és „zsiráf fülek” között, vagyis eldönthetjük, hogy mit hallunk meg abból, amit a másik mond.[6]
Ha a részletekre figyelünk, és az eszünkkel elemezzük, amit hallunk, akkor rendszerint ítéletet is alkotunk és vádat hallunk. Ha a „sakál füleket” kifelé fordítva tesszük fel, akkor a másikat vádoljuk, ha befelé fordítva viseljük, akkor magunkat hibáztatjuk. Mindkét eset fájdalmas, és erőszak az eredmény.
A „zsiráf fülekkel” az érzéseket és szükségleteket halljuk. Ezekkel is két irányban lehet „fülelni”: kifelé fordítva a másik emberre figyelünk, és neki tudunk empátiát adni, míg a befelé fordított fülek a saját érzéseinkre, szükségleteinkre hangolódnak rá és magunknak adunk empátiát. Sokszor ez a nehezebb.[7]
[1] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest,2003, 497.p
[2] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest,2003, 354.p
[3] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest ,2003, 355.p
[4] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest ,2003, 313-316pp
[5] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest ,2003, 14. 15. fejezetek
[6] Rosenberg, Marshall (2001): A szavak ablakok vagy falak,Agykontrol Kft., Budapest, 57.p
[7] Rosenberg, Marshall (2001): A szavak ablakok vagy falak,Agykontrol Kft., Budapest, 58.p
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése