2008. április 14., hétfő

Ítéletmentes megfigyelés

"Minden ítélet és kritika

egy ki nem elégített szükséglet tragikus kifejeződése”

Marshall Rosenberg

Az emberi bölcsesség talán legnagyobb tárháza, a Biblia, több helyen is ír az ítélkezés, a jó és rossz megkülönböztetésének veszélyeiről. Az első emberpárnak azért kellett otthagynia az Édent, mert evett a jó és rossz tudásának gyümölcséből. Jézus egyik legfőbb tanítása is az, hogy „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél”, de az indiai filozófus, Krishnamurti is az ítélkezés nélküli megfigyelést tekinti az intelligencia csúcspontjának.[1]

Mi az összefüggés az ítélet és az erőszak között?

Marshall Rosenberg kiterjedt kutatásokat végzett ezen a téren és számos ezzel foglalkozó irodalmat áttekintett. Hivatkozik például O.J. Harvey pszichológus eredményeire (Colorado Egyetem), aki összehasonlító kutatást végzett irodalmi szövegekben és úgy találta, hogy azoknál a nemzeteknél, amelyek nagyobb gyakorisággal használnak minősítő, ítéletet közvetítő szavakat, nagyobb számban fordul elő erőszak is.[2]

Az ítélet kétpólusú, lehet jó és akkor jutalmaz, vagy rossz és akkor büntet, mindkét esetben azonban függőségi viszony jön létre. Mert van egy főnök, aki eldönti mi a jó és mi nem az, és van egy alárendeltje, aki ettől a döntéstől függ. Lehet kifelé irányuló, akkor másokat hibáztatunk, vagy befelé irányuló és akkor magunkat vádoljuk. Mindkét esetben erőszak az eredmény.

Tehát a megfigyelésnek objektívnak és konkrétnak kell lennie a zsiráfnyelvben. Tanácsos kerülnünk az olyan általánosító szavakat, mint például a „mindig” és „soha” illetve amelyek elítélnek, mint például az „ordibál” vagy az „ostoba”.



[1] Rosenberg, B. M. (2001): A szavak ablakok vagy falak. Agykontrol Kft., Budapest 37.p

[2] Rosenberg, M.B.: (2001): A szavak ablakok vagy falak. Agykontrol Kft., Budapest 25.p

Nincsenek megjegyzések: