egy ki nem elégített szükséglet tragikus kifejeződése”
Marshall Rosenberg
Az emberi bölcsesség talán legnagyobb tárháza, a Biblia, több helyen is ír az ítélkezés, a jó és rossz megkülönböztetésének veszélyeiről. Az első emberpárnak azért kellett otthagynia az Édent, mert evett a jó és rossz tudásának gyümölcséből. Jézus egyik legfőbb tanítása is az, hogy „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél”, de az indiai filozófus, Krishnamurti is az ítélkezés nélküli megfigyelést tekinti az intelligencia csúcspontjának.[1]
Mi az összefüggés az ítélet és az erőszak között?
Marshall Rosenberg kiterjedt kutatásokat végzett ezen a téren és számos ezzel foglalkozó irodalmat áttekintett. Hivatkozik például O.J. Harvey pszichológus eredményeire (Colorado Egyetem), aki összehasonlító kutatást végzett irodalmi szövegekben és úgy találta, hogy azoknál a nemzeteknél, amelyek nagyobb gyakorisággal használnak minősítő, ítéletet közvetítő szavakat, nagyobb számban fordul elő erőszak is.[2]
Az ítélet kétpólusú, lehet jó és akkor jutalmaz, vagy rossz és akkor büntet, mindkét esetben azonban függőségi viszony jön létre. Mert van egy főnök, aki eldönti mi a jó és mi nem az, és van egy alárendeltje, aki ettől a döntéstől függ. Lehet kifelé irányuló, akkor másokat hibáztatunk, vagy befelé irányuló és akkor magunkat vádoljuk. Mindkét esetben erőszak az eredmény.
Tehát a megfigyelésnek objektívnak és konkrétnak kell lennie a zsiráfnyelvben. Tanácsos kerülnünk az olyan általánosító szavakat, mint például a „mindig” és „soha” illetve amelyek elítélnek, mint például az „ordibál” vagy az „ostoba”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése