Video gyűjtemény a YouTube-ról

Ezen a linken található rengeteg videó az EMK-ról

Ízelítőül egy videó Marshallal.

Zsiráftánc

A 4 alaphelyzetet

Kiről van szó:	Ki beszél/hallgat:
	ÉN	MÁSIK
ÉNrólam	Őszintén kifejezem saját - érzésemet - szükségletemet - kérésemet	Empatikus figyelemmel hallgat és visszajelzi az általam mondottakat
MÁSIKról	Empatikus figyelemmel hallgatom és visszajelzem a másik által mondottakat	Őszintén kifejezi saját - érzését - szükségletét - kérését

A „zsiráf tánc” a 4 alaplépés különféle kombinációja, amit gyakran egy fekvő nyolcassal, a végtelen jelével ábrázolnak.

Ez az ábra utal egyrészt a végtelen áramlásra, ami a kommunikáló felek között és bennük létrejön, másrészt arra hogy 2 „táncparkett” van: én és a másik ember. A 4 lépésnek van aktív és passzív oldala: a kifejezés és a meghallgatás. [1]

A figyelemnek is 2 fókusza van, vagy énrám figyelünk, rám irányul a „rivalda fény”, az én érzéseimre és szükségleteimre vagy a társamra, az ő érzéseire és szükségleteire. Fontos mindig tisztán látni, hogy mire fókuszálunk, kinek a kérése van az „asztalon”. A „lépések” és „szakaszok” váltakozása adja ezt a „táncot”, vagyis a kommunikáció dinamizmusát.

Lényeges azonban tudatában lennünk annak, hogy a kommunikációs technika csak eszköz egy tudatosabb kapcsolatteremtésre önmagunkkal és másokkal. Ezt a gondolatot nagyon érzékletesen fogalmazta meg Jónai Éva Hava a vele készült interjúban:

„Az erőszakmentes kommunikációnak van egy jól leírható koreográfiája, eszköztára. Egy nagyon tisztán pontosan kidolgozott modell. A négy lépés meg a két oldal. A dinamikája, hogy a figyelem mire összpontosul, kristály tisztán megfogalmazott eszköz, ami leírható, percek alatt elmondható. Aki ezt elkezdi tanulni, azt hiszi, hogy oké, itt van a koreográfia és ezt kell csinálni. Így kell rá figyelni, erre kell figyelni. Azonban az, hogy hogyan kommunikálunk, az valójában a jéghegy csúcsa, vagy még kevesebb. Az, hogy én hogy vagyok belül, mennyire vagyok magammal kapcsolatban, őszinteségben, hogy milyen az én belső békém, milyen az én integritásom, hát erről szól igazából az EMK. És akkor már tisztán lehet használni a négy lépést vagy a módszert.”[2]

A legfontosabb eleme a kommunikációnak tehát az, hogy milyen belső energiával, szándékkal kommunikálunk, milyen a tudatosságunk, hogyan tudunk kapcsolódni saját érzéseinkhez és szükségleteinkhez.

Nem szükséges kivárni, hogy ez a belső harmónia tökéletes legyen, mert Marshall Rosenberg szerint a „zsiráf tánc” még akkor is jótékony hatású, ha mechanikusan alkalmazzuk.[3] Érdemes tehát minél többet gyakorolni és nemcsak tréningeken.

A gyakorlást segítheti például a Bridget Belgrave és Gina Lawrie nemzetközi EMK trénerek által kifejlesztett Dance Floor (Táncparkett). Színes kártyák jelzik az alaplépéseket (megfigyelés, érzés, szükséglet és kérés) és ezekből a lépésekből 7 féle „tánc” koreografiráját alkották meg, hogy ezáltal képi és mozgásos segítséget adjanak a különböző helyzetek (harag, önvád stb) kezeléséhez A színek és a mozgás segít felismerni és gyakorolni a kommunikáció 3 fő módozatát: a kifejezést, a meghallgatást és az önmagunkkal való kapcsolódást.[4]

Tréningjein Jónai Éva Hava is használ egy szín kód rendszert, amivel segíti az EMK négy lépésének jobb megértését.

---

[1] http://www.cnvc.org/nvcmodel.htm Letöltés ideje:2008.01.17.

[2] Jónai Éva Hava interjú 2008.3. melléklet, iv.p

[3] Rosenberg, Marshall (1998): CNVC Network News 1998 2.p.

[4] http://www.bloomington.in.us/~jwbrown/pdfs/Dance_floors.pdf

Értő hallgatás – Carl Rogers

Carl Rogers amerikai pszichológus-pszichiáter munkássága és egyénisége kiemelkedő hatással volt számos szakmai iskolára, nem csak a saját szűken vett területén, hanem például az oktatásban, a vállaltvezetésben vagy a politikai feszültségek kezelésében is. Ezzel a hatalmas életművel ebben a dolgozatban csak nagyon vázlatosan foglalkozhatunk

Rogers az 1920-as évektől végzett kiterjedt kutatásokat a pszichoterápia és a személyiségfejlesztés terén, melyek eredményeként máig széles körben használt kérdőíveket fejlesztett ki a vizsgálatokhoz, de ami ennél talán sokkal fontosabb, gyökeresen megreformálta a terápiát. Klein Sándor erről így ír: „Legnagyobb alkotása, a kliensközpontú pszichoterápia és a belőle kinőtt személyiségközpontú megközelítés valóban nem technikák, trükkök gyűjteménye, de egy sajátos létezési mód.” [1]

Ennek a „létezési módnak”, vagy attitűdnek a négy fő alkotóeleme 1) a problémával való szembesülés, 2) a kongruencia (valódiság, őszinteség, hitelesség), 3) a magas fokú és feltétel nélküli elfogadás, megbecsülés és szeretet a kliens iránt és 4) az empatikus megértés.[2] Van egy ötödik elem is, a hiteles és hatékony kommunikáció, vagyis az, hogy a terapeuta ezt a négy elemet sikeresen kifejezze a kliens számára, hogy a kliens ezeket átélhesse, érzékelhesse.[3] Amennyiben tehát a terapeuta attitűdje tartalmazza ezeket az elemeket, a terápia sikeres lesz, amint azt Rogers és munkatársai több kísérlettel igazolták.[4]

Rogers a terápiát egyfajta tanulási folyamatnak tekintette és nem meglepő, hogy hamarosan felismerte, hogy a tanításban is sikeresen alkalmazhatók a terápia módszerei, tehát a terapeuta helyett mondhatunk tanárt is, kliens helyett pedig tanulót, az állítások akkor is igazak lesznek, hiszen mindkét esetben segítő célú kapcsolatról van szó.[5]

Rogers az Egyesült Államokban számos egyetemen tanított, így többek között a Wisconsin Egyetemen is, ahol Marshall Rosenberg a diplomáját szerezte. Közös munkájuk meghatározó volt Rosenberg egész későbbi munkásságára.

Marshall Rosenberg szerint minden pillanatban eldönthetjük, hogy milyen „füleket” teszünk fel és hogyan. Választhatunk a „sakál” és „zsiráf fülek” között, vagyis eldönthetjük, hogy mit hallunk meg abból, amit a másik mond.[6]

Ha a részletekre figyelünk, és az eszünkkel elemezzük, amit hallunk, akkor rendszerint ítéletet is alkotunk és vádat hallunk. Ha a „sakál füleket” kifelé fordítva tesszük fel, akkor a másikat vádoljuk, ha befelé fordítva viseljük, akkor magunkat hibáztatjuk. Mindkét eset fájdalmas, és erőszak az eredmény.

A „zsiráf fülekkel” az érzéseket és szükségleteket halljuk. Ezekkel is két irányban lehet „fülelni”: kifelé fordítva a másik emberre figyelünk, és neki tudunk empátiát adni, míg a befelé fordított fülek a saját érzéseinkre, szükségleteinkre hangolódnak rá és magunknak adunk empátiát. Sokszor ez a nehezebb.[7]

---

[1] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest,2003, 497.p

[2] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest,2003, 354.p

[3] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest ,2003, 355.p

[4] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest ,2003, 313-316pp

[5] Rogers, Carl: Valakivé válni, Edge 2000 Kft, Budapest ,2003, 14. 15. fejezetek

[6] Rosenberg, Marshall (2001): A szavak ablakok vagy falak,Agykontrol Kft., Budapest, 57.p

[7] Rosenberg, Marshall (2001): A szavak ablakok vagy falak,Agykontrol Kft., Budapest, 58.p

MARSHALL B. ROSENBERG: „A szavak ablakok vagy falak" című könyvéről:

Dr. Marshall B. Rosenberg könyvében így ír felismeréséről:

"Miközben együttérzésünk fenntartásának tényezőit vizsgáltam, meglepett, hogy mekkora szerepe van a nyelvezetnek és a szóhasználatnak. Kidolgoztam a kommunikációnak - a beszédnek és a figyelésnek - egy olyan módját, amely lehetővé teszi, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és másokkal, és természetes együttérzésünk tág teret kapjon. tovább

Marshall Rosenberg

Rosenberg gyerekkorát Detroit veszélyes körzetében töltötte, ahol sok volt az erőszak, gyakoriak voltak a gyilkosságok is. Nagyon sok faji ellentéttel találkozott az utcán és zsidó származása miatt maga is sokszor volt szenvedő áldozat. Szerette volna megérteni, hogy miért történik mindez, miért van ennyi erőszak az emberekben. Ezért a Wisconsini Egyetemen klinikai pszichológusnak tanult és 1961-ben diplomát, majd 1966-ban klinikai pszichológiai nagydoktori címet szerzett. Együtt dolgozott Carl Rogers-szel és nagy hatást tettek rá Rogers korszakalkotó felismerései a kliensközpontú pszichoterápiával és az empatikus figyelemmel kapcsolatban.[1]

Széles körben tanulmányozta az erőszak forrását, és arra a felismerésre jutott, hogy az a nyelv teszi a beszélőit agresszívvé, amelyet az emberiség 80 %-a használ. Ez a nyelv ítél: büntet, vagy jutalmaz, saját magát vagy a társát vádolja. Elemzi a másik embert és nem a kapcsolatot keresi azzal, ami a másikban élő az adott pillanatban.

Ezt az erőszakos nyelvet nevezi Marshall Rosenberg „sakál” nyelvnek. Összehasonlító vallás-elméleti tanulmányai alapján úgy véli, hogy ez a nyelv mintegy 8 000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni, mikor a vallásokban megjelent a „jó” isten, aki jutalmazza a hozzá hűséges embereket és megbünteti a hűtleneket, a „rosszakat”. Az ítélkező nyelvhasználat ezeknek a vallásoknak a verbális kifejezőeszköze.[2]

Ruth Benedict és Margaret Mead amerikai kultúr-antropológusok azonban írnak olyan természeti törzsekről, melyek vallása gyökeresen eltérő és így kultúrájukból hiányzik a másik ítélete. Nincs még létige sem a nyelvükben, aminek segítségével „címkét” ragaszthatnának a másikra, nincs büntetés sem. Ezekben a kultúrákban szinte teljes mértékben hiányzik az agresszió.[3]

A „sakál” kultúrákban is élnek született vagy ösztönös „zsiráfok”. Ezek arányát Rosenberg 20%-ra becsüli és célja, hogy ez az arány elérje azt a kritikus határt, ami jelentős változást hozhat az emberek kommunikációjában, és így lényegesen csökkenhetne az erőszak a világban.

Rosenberg a 60-as évek végén felhagyott az egyetemi munkával és az analízissel, mert úgy vélte, hogy az analízis nem lehet elég hatékony segítség, mert elemez és így nem jöhet létre igazi kapcsolatteremtés. Véleménye szerint 30 perc empátia többet segíthet, mint 30 hónap analízis.[4]

Ezt követően kizárólag az általa (újra) felismert kommunikációs modell tanításával és alkalmazásával foglalkozott. Ebben az időszakban még nincs semmilyen biztos anyagi háttere, sokszor ingyen tanítja a kispénzű érdeklődőket, pl. szociális munkásokat és békeaktivistákat, mert azt vallja, hogy az ember a saját szükségletei kielégítéséért dolgozik és nem pénzért. Az ő szükséglete pedig az élet gazdagítása azáltal, hogy segít az embereknek, hogy életük és kapcsolataik harmonikusabbá, gazdagabbá váljanak.[5]

Jól jellemzi ezt a korszakát az általa leírt anekdota, hogy nem vett meg egy újságot 25 centért, mert nem akarta „teljes tőkéjének felét újságra költeni”.[6]

1984-ben az EMK hatékonyabb terjesztése érdekében megalapítja a Center for Nonviolent Communicationin (CNVC)nevű non-profit szervezetet.

Az elmúlt negyven évben folyamatosan járja a világot, és mintegy 60 országban terjeszti az EMK-t szülőknek, pároknak, tanároknak, tanulóknak, vezetőknek, üzletembereknek, egészségügyi és elmegyógyintézeti dolgozóknak, katonai vezetőknek, békeaktivistáknak, ügyvédeknek, elitélteknek, rendőröknek, papoknak és mindazoknak, akik kíváncsiak rá.

Jelenleg a svájci Wassenfallenhofban él, de gyakorlatilag folyamatosan úton van, tréningeket tart és könyveket ír illetve egyéb oktatóanyagokat (dalokat, filmeket, CD-ket) készít, hogy segítse az EMK hatékonyabb megismerését és terjesztését.

---

[1] Rosenberg, B, M. (1997): Marshall Rosenber előadásai Budapesten. SEAL-Hungary Alapítvány, Budapest 3.p.

[2] Peter Moore (2005): The InnerView of Marshall Rosenberg, hhtp://www.alternativesmagazine.com/29/rosenberg.html, Letöltés ideje: 2008.01.26.

[3] Peter Moore (2005): The InnerView of Marshall Rosenberg, hhtp://www.alternativesmagazine.com/29/rosenberg.html, Letöltés ideje: 2008.01.26.

[4] Rosenberg, Marshall: EMK Nemzetközi Intenzív Tréning, Budapest, 2006 május 8-17

[5] Rosenberg, Marshall: EMK Nemzetközi Intenzív Tréning, Budapest, 2006 május 8-17

[6] Rosenberg, Marshall: CNVC Network News 1998 2.p.