ELVÁRÁSAINK


Újabb írásom a budapestimami oldalán: 

Már hosszú hetek-hónapok óta gondolkodom ezen a témán, és lassan ez is egy elvárássá alakul bennem: írni az elvárásokról. Nehéz hozzákezdenem ehhez a témához, mert annyi fajtája van az elvárásoknak és olyan sokféle rendszerben: magunk felé másoktól és magunktól és mások felé.

Talán az első kör az lehetne, hogy mi nők hogyan is vagyunk a felénk irányuló elvárásokkal, hogyan szeretnénk megfelelni a sokféle szerepünkből adódó, saját magunk és a környezetünk által támasztott elvárásoknak? Folytatás

Mit szeretnél Karácsonyra? Egy kis nyugalmat...

Ismerős a fenti válasz? 

Vagy nálatok ez természetes a nyugodt légkör, mert a Karácsony mindig is a harmonikus, szeretetteli együttlétről szól, soha nincs semmi stressz, feszültség és rohanás, hangos beszéd, sértődés esetleg sírás?

Ha így van, akkor a ti családotok valószínűleg tudatosan vagy ösztönösen ismeri és használja a békés, kiegyensúlyozott kapcsolatok nagy titkát:  az empatikus meghallgatást.

Mit jelent empátiával figyelni?

Az empatikus figyelem az, amikor együtt vagyunk a másikkal a jelenben, ítéletek nélkül figyelünk arra, amit érez, amire szüksége van. Meghallgatjuk és visszajelezzük, amit hallottunk. A jelenlétünk minősége a fontos! Az, hogy miközben a másik beszél, tényleg őrá figyelünk, arra ami őbenne itt és most igazán élő. Kikapcsoljuk a belső kommentátorunkat, vagyis nem mondunk és nem is gondolunk (!) a másikat hallgatva ilyesmiket:

• Hogy lehetsz ilyen ... (ítélet)
• Én a helyedben ... (tanács)
• Túl kell ezen lépni, nem olyan nagy probléma. (lekicsinylés)
• Pont ugyanez történt velem is és én... (fókusz átvétel és saját értelmezés)
• Igen, de… (kifogás)

Sok hasonló kommunikációs csapda van még, de talán ezek a legfontosabbak.  és ha ezeket sikerül elkerülnünk (vagy legalább csökkentenünk) máris sokkal jobban tudunk kapcsolódni a másikhoz. A kapcsolódás alapja, hogy a saját nézőpontunkat (arra az időre) kikapcsoljuk és a másik nézőpontjába helyezkedünk. Együtt vagyunk.  

És ami nagyon fontos: adjunk empátiát magunknak is! 

Nagyon hasznos gyakorolnunk az empatikus meghallgatást a belső monológjainkban is és talán itt a legjobb kezdenünk! "Hogy lehetek ilyen hülye!" "Már megint elrontottam!" stb.  Hajlamosak vagyunk az önvádra, ami persze szégyenhez és bűntudathoz vezet és ezekkel az érzésekkel sokkal nehezebb a továbblépéshez, a fejlődéshez, a megoldáshoz szükséges belső energiáinkat mozgósítanunk. Nagyon hamar egy ördögi kört hozhatunk így létre.

Érdemes kipróbálnunk milyen is igazi empátiával meghallgatnunk valakit és milyen az, ha minket hallgatnak meg így. 

Egy 10-15 perces beszélgetés beleférhet a karácsonyi készülődésbe és lehet, hogy végül ez lesz az ünnep egyik legszebb, legmeghittebb része. Többet jelenthet akár a finom ebédnél vagy a drága ajándéknál is. 

A Karácsony végül is a szeretetről, a szeretteinkről szól. Meghitt, békés ünnepeket kívánok!

Ha mélyebben érdekel a téma, ajánlom Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia alapítójának Valakivé válni c. könyvét. Azt írja Rogers, hogy az "az ember személyiségkultúrájának alakításához, másokkal való kapcsolatának és kommunikációjának javításához" a pszichoterápia legjobb eszköze az értő hallgatás.  Az empátia és az őszinteség van az Együttműködő/Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) fókuszában is.    A  Marshall Rosenberg amerikai pszichológus által megalkotott kommunikációs modell négy lépésből áll:        -  ítéletmentes megfigyelés,   - érzések, - szükségletek, - kérés                                                                      Fontos eleme az EMK-nak az őszinte kifejezés és az empatikus meghallgatjás is. A szívünkkel kapcsolódunk. Ha most nincs időd olvasgatni, nézd meg Dr Brené Brown kis animációját.                                                          Nincs 3 perc se és a legfontosabb benne van. Angolul, magyar felirattal