A YearCompass egy ingyenes füzet, amely gondolatindító kérdésekkel és gyakorlatokkal segít lezárni az előző éved és megtervezni a számodra ideális következőt. Ünnepeld meg a sikereidet, tanulj a hibáidból és határozd meg az irányt, amerre haladni szeretnél. Ehhez csupán néhány csendes órára és erre a füzetre lesz szükséged.Az újévi fogadalmak nem működnek. A YearCompass igen – több, mint egymillió embernek 2012 óta. Csatlakozz és haladj a céljaid felé!"
Gárdonyi Géza
Arany - tömjén - mirha
TARTALOM
ELŐSZÓ
HÉT AJÁNDÉK
AZ UTOLSÓ ÓRIÁS
A SZAMARITÁNUS ÁLMA
MÁRIA KINCSE
A GYERMEK
KARÁCSON A NÁZÁRETI HÁZBAN
ANDRÁS
MAGDOLNA
DIZMÁSZ
AZ ISMERETLEN ORSZÁG
ISTEN REMEKE
KÉT ASSZONY
A KIRÁLY ÉS A FIAI
JÉZUS ÉS A GYERMEK
A MEZITELEN EMBER
VÉRBIZONYSÁG
A LEGSZEBB PRÉDIKÁCIÓ
A POGÁNY
A CSILLAGNÉZŐ EMBER
HAJÓK ÉS HAJÓSOK
A FORRÁS
A HUSZADIK SZÁZAD MESÉIBŐL
KÉT NOTESZ
EGY KÉP TÖRTÉNETE
JANCSI DÁDÉ
A KÖVIRÓZSA
CSORDÁSÉK KARÁCSONJA
KENDŐ VAGY MI
KARÁCSONI ÉNEK
AZ UTOLSÓ FEJEZET
Az empatikus figyelem az, amikor együtt vagyunk a másikkal a jelenben, ítéletek nélkül figyelünk arra, amit érez, amire szüksége van. Meghallgatjuk és visszajelezzük, amit hallottunk. A jelenlétünk minősége a fontos! Az, hogy miközben a másik beszél, tényleg őrá figyelünk, arra ami őbenne itt és most igazán élő. Kikapcsoljuk a belső kommentátorunkat, vagyis nem mondunk és nem is gondolunk (!) a másikat hallgatva ilyesmiket:
Sok hasonló kommunikációs csapda van még, de talán ezek a legfontosabbak. és ha ezeket sikerül elkerülnünk (vagy legalább csökkentenünk) máris sokkal jobban tudunk kapcsolódni a másikhoz. A kapcsolódás alapja, hogy a saját nézőpontunkat (arra az időre) kikapcsoljuk és a másik nézőpontjába helyezkedünk. Együtt vagyunk.
És ami nagyon fontos: adjunk empátiát magunknak is!
Nagyon hasznos gyakorolnunk az empatikus meghallgatást a belső monológjainkban is és talán itt a legjobb kezdenünk! "Hogy lehetek ilyen hülye!" "Már megint elrontottam!" stb. Hajlamosak vagyunk az önvádra, ami persze szégyenhez és bűntudathoz vezet és ezekkel az érzésekkel sokkal nehezebb a továbblépéshez, a fejlődéshez, a megoldáshoz szükséges belső energiáinkat mozgósítanunk. Nagyon hamar egy ördögi kört hozhatunk így létre.
Érdemes kipróbálnunk milyen is igazi empátiával meghallgatnunk valakit és milyen az, ha minket hallgatnak meg így.
Egy 10-15 perces beszélgetés beleférhet a karácsonyi készülődésbe és lehet, hogy végül ez lesz az ünnep egyik legszebb, legmeghittebb része. Többet jelenthet akár a finom ebédnél vagy a drága ajándéknál is.
A Karácsony végül is a szeretetről, a szeretteinkről szól. Meghitt, békés ünnepeket kívánok!
Ha mélyebben érdekel a téma, ajánlom Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia alapítójának Valakivé válni c. könyvét. Azt írja Rogers, hogy az "az ember személyiségkultúrájának alakításához, másokkal való kapcsolatának és kommunikációjának javításához" a pszichoterápia legjobb eszköze az értő hallgatás. Az empátia és az őszinteség van az Együttműködő/Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) fókuszában is. A Marshall Rosenberg amerikai pszichológus által megalkotott kommunikációs modell négy lépésből áll: - ítéletmentes megfigyelés, - érzések, - szükségletek, - kérés Fontos eleme az EMK-nak az őszinte kifejezés és az empatikus meghallgatjás is. A szívünkkel kapcsolódunk. Ha most nincs időd olvasgatni, nézd meg Dr Brené Brown kis animációját. Nincs 3 perc se és a legfontosabb benne van. Angolul, magyar felirattal |
A szakdolgozat első eredménye, amit ünnepelhetünk az előző pont, a gyász, utolsó gondolatához kapcsolódik:
Hava úgy érzi, hogy sokat fejlődött a tudatosság őbenne és a többi trénerben is az elmúlt években, ezért remény lehet több együttműködésre, nagyobb hatékonyságra az EMK terjesztésében és gyakorlásában a jövőben.
Áttekintve az elmúlt 12 évet örömteli látni azt is, ahogy a kezdeti 5-10 fős csoportból mára milyen nagy számú és milyen sokszínű közösség vált.
Az interjúban Hava több olyan pontra is rámutatott, amit lehetett volna másképp csinálni, vagy amit érdemes lenne a jövőben változtatni. Ezekkel a pontokkal azért érdemes foglalkozni, mert a jövőt illetően hasznos lehet ezeket mérlegelni, illetve hasonló kezdeményezések számára segítséget jelenthet tudni, hogy mik lehetnek a „gyenge” pontok.
Az első ilyen „gyenge” pont a menedzselés és reklám, amiről Hava annyit mond, hogy „az az igazság, hogy énnekem nincsen valahogy indíttatásom, vagy energiám erre (...) az, hogy én a tréningjeimet népszerűsítsem az országban, vagy akár külföldön, ebbe én nagyon csekély energiát tettem. Ahhoz képest, hogy mennyit lehetne.”[1] Ez a reklám nélküliség is több száz embert vonzott eddig, a kérdés az, hogy a jövőt illetően elég lesz-e? A társtrénerek egyre gyarapodó tréningjeiről még bizonytalanabb a tájékozódás, a jelenlegi formákban (honlap, e-mail) elsősorban azokhoz jutnak el, akik már tagjai a hálózatnak.
A következő dolog, ami a mai „minőségbiztosított” és a profitot pontosan kalkuláló, üzleti terveket készítő világban meglehetősen szokatlan az, az adatok, a résztvevők adminisztrálásának hiányos nyilvántartása: „nem szoktam ezekbe sok energiát tenni, mert ha tettem volna, akkor most sokkal jobban lennének az adatatok vezetve. Például ezt csinálnám másképp, hogy ha tudnám, de hát így tudtam, hogy így legyen ez adminisztrálva vagy vezetve.”[2] Ezért is csak becsült számok vannak az eddigi résztvevőkről, pedig „nagyon fontos az, hogy megünnepeljük és értékeljük azt, ami történt, és az talán megihleti és megerősíti a többieket, hogy igen ezért érdemes és van ilyen, és ezt tovább lehet vinni. Igen. Úgyhogy jó, így élő már nekem ez a dolgozat”[3] -mondta Hava az interjú során, elismerve, hogy a száraz számok nagyon is élők, lelkesíthetők lehetnek.
Harmadiknak említi azt, hogy az önálló tanulást, fejlődést is jobban szeretné támogatni: „Jó volna, ha annak lenne egy kerete, hogy ezalatt a tréning alatt mindenki magának is kutasson, olvasson. Ezt így még nem tudtam megoldani.”[4]
Végül, talán a legfontosabb, az, amit a saját tudatosságának szintjéről és az ezzel kapcsolatos nehézségekről mondott: „Az én belső fejlődésem, tehát a belső konfliktusom, azt is mondhatnám, hogy bárcsak megvilágosodott lettem volna, mikor elkezdtem.”[5] Itt elsősorban az „ínség tudatosság” jelentett gondot, vagyis az a félelem, aggodalom, hogy főállású trénerként meg tud-e élni. Ezt még tovább nehezíti az a lényegében ellentmondásos helyzet, hogy társtrénerek képzésével végső soron a saját „konkurenciáját termeli”. Itt tehát feszültség van a biztonság iránti alapvető szükséglet és a között magasabb rendű szükséglet között, hogy az EMK terjesztésével hozzájárulhasson egy békésebb, harmonikusabb világhoz. Ezt az ellentmondást, csak a belső fejlődés, az a magasabb tudatosság oldhatja fel, amelyet „bőség” tudatosságnak is nevezhetünk.