A GubancFonó blogban az Együttműködő Kommunikáció és a nemez csodálatos találkozását szeretném megosztani, hogy minél többen részesedhessenek ebben az ősi és mégis nagyon új élményben, ahol a kapcsolódásokat több szinten élhetjük meg: a szavak, az emberi kapcsolatok és a gyapjúszálak összefonódásában.
A szakdolgozat első eredménye, amit ünnepelhetünk az előző pont, a gyász, utolsó gondolatához kapcsolódik:
Hava úgy érzi, hogy sokat fejlődött a tudatosság őbenne és a többi trénerben is az elmúlt években, ezért remény lehet több együttműködésre, nagyobb hatékonyságra az EMK terjesztésében és gyakorlásában a jövőben.
Áttekintve az elmúlt 12 évet örömteli látni azt is, ahogy a kezdeti 5-10 fős csoportból mára milyen nagy számú és milyen sokszínű közösség vált.
Az interjúban Hava több olyan pontra is rámutatott, amit lehetett volna másképp csinálni, vagy amit érdemes lenne a jövőben változtatni. Ezekkel a pontokkal azért érdemes foglalkozni, mert a jövőt illetően hasznos lehet ezeket mérlegelni, illetve hasonló kezdeményezések számára segítséget jelenthet tudni, hogy mik lehetnek a „gyenge” pontok.
Az első ilyen „gyenge” pont a menedzselés és reklám, amiről Hava annyit mond, hogy „az az igazság, hogy énnekem nincsen valahogy indíttatásom, vagy energiám erre (...) az, hogy én a tréningjeimet népszerűsítsem az országban, vagy akár külföldön, ebbe én nagyon csekély energiát tettem. Ahhoz képest, hogy mennyit lehetne.”[1] Ez a reklám nélküliség is több száz embert vonzott eddig, a kérdés az, hogy a jövőt illetően elég lesz-e? A társtrénerek egyre gyarapodó tréningjeiről még bizonytalanabb a tájékozódás, a jelenlegi formákban (honlap, e-mail) elsősorban azokhoz jutnak el, akik már tagjai a hálózatnak.
A következő dolog, ami a mai „minőségbiztosított” és a profitot pontosan kalkuláló, üzleti terveket készítő világban meglehetősen szokatlan az, az adatok, a résztvevők adminisztrálásának hiányos nyilvántartása: „nem szoktam ezekbe sok energiát tenni, mert ha tettem volna, akkor most sokkal jobban lennének az adatatok vezetve. Például ezt csinálnám másképp, hogy ha tudnám, de hát így tudtam, hogy így legyen ez adminisztrálva vagy vezetve.”[2] Ezért is csak becsült számok vannak az eddigi résztvevőkről, pedig „nagyon fontos az, hogy megünnepeljük és értékeljük azt, ami történt, és az talán megihleti és megerősíti a többieket, hogy igen ezért érdemes és van ilyen, és ezt tovább lehet vinni. Igen. Úgyhogy jó, így élő már nekem ez a dolgozat”[3] -mondta Hava az interjú során, elismerve, hogy a száraz számok nagyon is élők, lelkesíthetők lehetnek.
Harmadiknak említi azt, hogy az önálló tanulást, fejlődést is jobban szeretné támogatni: „Jó volna, ha annak lenne egy kerete, hogy ezalatt a tréning alatt mindenki magának is kutasson, olvasson. Ezt így még nem tudtam megoldani.”[4]
Végül, talán a legfontosabb, az, amit a saját tudatosságának szintjéről és az ezzel kapcsolatos nehézségekről mondott: „Az én belső fejlődésem, tehát a belső konfliktusom, azt is mondhatnám, hogy bárcsak megvilágosodott lettem volna, mikor elkezdtem.”[5] Itt elsősorban az „ínség tudatosság” jelentett gondot, vagyis az a félelem, aggodalom, hogy főállású trénerként meg tud-e élni. Ezt még tovább nehezíti az a lényegében ellentmondásos helyzet, hogy társtrénerek képzésével végső soron a saját „konkurenciáját termeli”. Itt tehát feszültség van a biztonság iránti alapvető szükséglet és a között magasabb rendű szükséglet között, hogy az EMK terjesztésével hozzájárulhasson egy békésebb, harmonikusabb világhoz. Ezt az ellentmondást, csak a belső fejlődés, az a magasabb tudatosság oldhatja fel, amelyet „bőség” tudatosságnak is nevezhetünk.
Az EMK iskolai alkalmazásának leggyakoribb és talán leghatásosabb módja, ha a tanár megpróbálja élni az EMK-t a diákjaival,mert a legfontosabb a tanár pozitív példamutatása és az hogy kezdetben sok időt fordítsunk a gyerekekre, ami később sokszorosan megtérül. Így ír erről Mátrainé Borbély Lívia társtréner, a Harmat Általános Iskola tanára: „Sok éves iskolai munkám során egyre égetőbb szükségét láttam annak, hogy a konfliktusok kezelésében magam jobban fejlődjek, s a gyerekeknek, szülőknek ezt a tudást továbbadjam. A 2006/2007-es tanévben első osztályt kaptam, mely még inkább inspirált az EMK bevezetésére az iskolában. Munkámat azzal kezdtem, hogy magamat már szinte minden helyzetben az EMK nyelvén fejeztem ki (az őszinteséghez tartozik, hogy ez nem sikerült mindig, de a szándék, az akarat minden esetben megvolt, így szép lassan fejlődtem magam is). Ez a megszólalás kezdetben érdekes reakciót váltott ki a gyerekekből. ,,,,Később viszont természetessé vált számukra a nyelvi forma is, melyet használtam, s látens módon tanulva maguk között is kezdték használni, alkalmazni.” [1] A példamutatás mellett játékos gyakorlatokat is használ, ezeket egy cikkben foglalta össze, amit e-mailben osztott meg a többi társtrénerrel.[2]
A 2005/2006-os tanévben a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban egy komplex programot próbált ki Hava és több lelkes társtréner. A gimnázium részéről Bihari Enikő igazgató és EMK társtréner volt a kezdeményező. Bemutató napot szerveztek a tanév elején, majd rendszeresen tartottak csoportos tréningeket az érdeklődő diákoknak, tanároknak és szülőknek. Ez egyben kitűnő lehetőség volt a társtrénereknek is a gyakorlásra.
Amint látható, az EMK mostanra az oktatás szinte teljes vertikumát lefedi, óvodától a pedagógus továbbképzésig, ami nagyon biztató, hiszen ez lehet minden további alkalmazás alapja. A pedagógus alapképzésben is nagyon hasznos lenne, ha megjelenhetne.
A többi területről sajnos nem találtam anyagot, pedig valószínű, hogy Magyarországon is vannak, akik használják az EMK-t az egészségügyben, az igazságszolgáltatásban, vagy az üzleti életben, de ezek nem jelentek meg a terület általam ismert fórumain.
[1] Mátrainé Borbély Lívia (2008) Erőszakmentes Kommunikáció az iskolában http://www.emk.hu/emk_az_iskolaban.php
[2] Mátrainé Borbély Lívia (2008) Erőszakmentes Kommunikáció az iskolában http://www.emk.hu/emk_az_iskolaban.php
Jó példa erre a Pusztaszabolcson működő óvoda, ahol az óvónők a „zsiráf” nyelvet alkalmazzák a nevelésben.
„2006 óta hárman járunk társtréner képzésre, és Jónai Éva Hava kérésére 2007 szeptember óta modell óvodái lettünk e módszernek, elsőként Magyarországon. Amellett, hogy a kollegák és a szülők körében gyakoroljuk az EMK-t, kidolgozzuk azokat a technikákat és azt a módszert, amivel a gyermekek számára is érthetővé tudjuk tenni, hogy ők is hasznosíthassák konfliktus helyzetekben és kapcsolataikban.
Szívesen felvesszük a kapcsolatot kollégákkal és szeretettel várunk minden iskola- és óvodapedagógust az egész országból. Előzetes bejelentkezés után örömmel adunk ízelítőt arról, mi hogyan csináljuk.” [1]
A fiatal gyerekek sokkal fogékonyabbak a „zsiráf” nyelv használatára, hiszen még sokkal kevesebb „sakál” nyelvet kellett hallaniuk életükben. A gyerekek számára rengeteg játékos gyakorlatot találtak ki, hogy ezek segítségével konfliktusaikat jobban tudják kezelni, és nyíltabbak legyenek a világ felé, barátkozóbbakká váljanak társaikkal szemben, és jobban ki tudják fejezni, hogy valójában mire is van szükségük. A gyakorlatok, metaforák és játékok szintén megtalálhatók a honlapon, akárcsak az óvónők véleménye az EMK használatáról: „A módszer támogatja az egészséges önbizalom és a tudatos odafigyelő életszemlélet kialakítását és fejlesztését, megmutatja, hogyan törjük át azokat a gondolkodási mintákat, amelyek haraghoz és depresszióhoz vezetnek. Kapcsolatainkban képesek leszünk felhasználni az empátia és az őszinteség gyógyító erejét. Megtanuljuk, hogyan tegyük az életet szebbé, magunk és mások számára.” [2]
[1] Az Erőszakmentes Kommunikációról (EMK) - Az élet nyelve http://zsirafovoda.uw.hu/ Letöltés ideje: 2008.02.11.
[2] Az Erőszakmentes Kommunikációról (EMK) - Az élet nyelve http://zsirafovoda.uw.hu/ Letöltés ideje: 2008.02.11
Az egyik legfontosabb dolog az EMK-val kapcsolatban, hogy élő. Nem azért tanítják és tanulják az emberek, hogy legyen egy papírjuk róla, hanem azért, hogy jobb legyen a világ a használata által. Az élet minden területén lehet alkalmazni a „zsiráf” nyelvet, tehát az egész életedet sőt másokét is jobbá lehet tenni használatával. Nemzetközi szinten már az élet számos területén (börtönök, üzleti élet, bíróságok, kórházak, menekülttáborok stb) használják és több projekt is létrejött ezek koordinálására (3.4.2 pont).
Magyarországon még elsősorban a magánéletben, a személyiségfejlesztés és a személyes kapcsolatok javításában segít az EMK. Az alábbiakban szeretnék ismertetni néhány olyan hazai kezdeményezést, amely a magán szférán kívül alkalmazza az EMK-t:
Az EMK az óvodában,
Az EMK az iskolában
Ehhez a fejezethez állt rendelkezésemre a legkevesebb irodalom, de szerencsére 2008 elején lehetőségem volt egy interjú készítésére Jónai Éva Hava nemzetközi trénerrel, aki 1996-ban az EMK-t behozta Magyarországra és aki az azóta eltelt 12 évben fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy ez az életet gazdagító kommunikációs forma illetve tudatosság elterjedjen nálunk is. Ez az interjú volt a fő forrásom ennél a fejezetnél.
„Tegyem, ami belülről nagyon izgat.
Tegyem azt, ami engem megihlet,
és nagyon izgat.”
Jónai Éva Hava
A „zsiráfnyelv” tanulása és tanítása előtt Jónai Éva Hava angol tanárként kidolgozott gyerekek számára egy tanítási módszert, „amely közösségi játékon, mozgáson és hangképzésen keresztül olyan erőket is segít beépíteni, mint például a kreativitás, önbizalom, együttérzés és összetartozás”.[1]
Módszeréről rendszeresen tartott előadásokat, műhelyeket a SEAL (Society for Effective Affective Learning) Nemzetközi Interdiszciplináris Alapítvány által rendezett nemzetközi konferenciákon. 1994-ben megalapította a SEAL-Hungary Alapítványt, amely 2004-től közhasznú alapítványként működik.
Marshall Rosenberggel és az EMK-val 1995-ben egy SEAL konferencián találkozott. Ez a találkozás mélyen megérintette: „egyszer csak azt éreztem, hogy nem tudok megszólalni. Csak bólogattam. Kitágult a tüdőm és egy nagy lélegzetet tudtam venni, úgy éreztem magam, mint aki elolvadt a napon, mint egy darab vaj. Egészen különös állapot volt”[2]
Így hát azonnal megszületett az elhatározás, hogy megtanulja ezt a kommunikációs módszert, és megpróbálja Magyarországon is elterjeszteni. Ezért az 1996 májusában általa szervezett Keresztutak elnevezésű 4 napos nemzetközi konferenciára meghívta díszvendégnek és fő előadónak Marshall Rosenberget. A 27 országból érkezett több mint 500 résztvevő nagy lelkesedéssel fogadta az előadásokat.
A sikert jól mutatja, hogy néhány héttel a konferencia után Marshall Rosenberg felkérte Jónai Éva Havát, hogy szervezze meg az első magyarországi tréninget. Erre 1996 augusztusában került sor. Ezt követően Jónai Éva Hava szervezte éveken át Marshall Rosenberg magyarországi látogatásait és tréningjeit, gyakran ő vállalta a tolmácsolást is.
A konferencia után a szervezőkből megalakult egy informális EMK csoport, akik hetente találkoznak a mai napig. A összejöveteleken mindenki egyaránt tréner és tanuló. Az 5-10 ember, a „kemény mag” többsége később maga is tréner lett.
1997-ben 3000 példányban kiadták a Keresztutak Konferencia és az augusztusi tréning előadásaiból készült kiadványt a SEAL-Hungary Alapítvány és a Keresztutak Egyesület munkatársai fordításában és szerkesztésében. Ebben az évben, szintén 3000 példányban, lefordították és kinyomtatták még Nancy Sokol Green Zsiráfosztály című könyvét, mely az EMK iskolában történő alkalmazásához ad útmutatást. 2001-ben adták ki Marshall Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak című könyvének magyar fordítását.
2000-ben Jónai Éva Hava nemzetközi akkreditált tréner lett. A nemzetközi szervezetben ekkor még Marshall Rosenberg tevékenyen részt vett a trénerek minősítésében, a folyamat sem volt még olyan szabályozott, mint manapság. Ugyanebben az évben Hava fontos döntést hozott, abbahagyta az angol tanítást, hogy kizárólag trénerként dolgozhasson. Akkreditált trénerként nemzetközi tréningeket is tarthatott volna külföldön, hiszen angol tanárként nem jelentett volna gondot a nyelv sem, de ő az itthon maradás mellett döntött, mert „ az a nagy álmom volt, hogy csinálni kell itt egy fészket, vagy valamit az EMK-nak, hogy többen egyszerre tanuljuk és terjesszük”.
2001-ben akkreditálták az EMK-t OKJ tanfolyamként pedagógusok számára. A tréningek nyíltak, bárki beléphet bármikor. „Az az elv, hogy a régiek is tudnak tanulni az újaktól és abból, hogy hogyan lép be valaki (…) nincs strukturált fejlődés, mindig a belső fejlődés számít. A belső fejlődés az abból is táplálkozik, ami egy régebbi dolognak az átgondolása.”[3] Erről a struktúra nélküli fejlődésről a 4.2 pontban még bővebben írok, mert ez nagyon lényeges jellemzője a Jónai Éva Hava tréningjeinek.
Az 1996-2004 közti időszakban 1-3 napos kommunikációs tréningeket tartottak, éves szinten körülbelül 20 alkalommal. Létrejöttek informális csoportok is, akik heti rendszerességgel találkoztak. Pontos nyilvántartás nincs a résztvevők létszámáról, de a tréningek éves számát és a résztvevők átlagos létszámát figyelembe véve mintegy két-háromszáz ember ismerkedett meg évente az EMK-val.
Az elmúlt 12 év alatt, tehát mintegy 2-3 ezren ismerhették meg tréningeken az empatikus kommunikációt. Azt, hogy a résztvevők milyen mértékben terjesztették a „zsiráf” nyelvet otthonukban, munkahelyükön és baráti körükben, nem lehet felmérni, de valószínű, hogy ezek száma további több ezerre tehető.
2004 márciusában Jónai Éva Hava elindította a társtréner képzést, mert „eszembe jutott, hogy az volna jó, hogyha nem mindig mások jönnének, tehát ha lenne egyfajta egymásra épülés, ha olyan emberek jönnének, akik azt vállalják fel, hogy ők ebben elmélyednek, és ezt gyakorolják egyre inkább az életükben.”[4]
A kezdetben 2 éves képzés mostanra 3 évesre bővült, havonta 1 egész napos tréning van és évente 2-3 alkalommal szerveznek 3 napos elvonulásokat. Ezek is nyitottak, tehát nem csak társtrénerek vehetnek részt rajtuk. A társtréner képzés két 10-12 fős csoporttal indult, 2004 őszétől létrejött a 3. csoport is. Működik 1 „nyitott” csoport is, tehát havonta összesen 4 egész napos tréning van rendszeresen. Ezeken kívül vannak még az alkalmi felkérések vidéken és intézményeknél.
Az EMK mellett Jónai Éva Hava sok más személyiségfejlesztéssel illetve gyógyítással kapcsolatos képzésben is részt vesz (jóga, pszichodráma, szakrális körtánc stb) kineziológia oktató és Reiki mester-tanítói képzettséget szerzett.
Meggyőződése, hogy a művészet és a mozgás nagyon erős kiegészítői a személyiség fejlődésének. Az EMK elméletének kidolgozásakor Marshall Rosenberg is számos vallás, filozófia és tudomány forrásából merített.
[1] Gáspár Katalin és Jónai Éva Hava (2002): Interjú zsiráfnyelven. http://www.emk.hu/sajtoszoba_interjuzsirafnyelven.php Letöltés ideje: 2008.02.02.
[2] Interjú Jónai Éva Havával (2008): 3. melléklet i.p.
[3] Interjú Jónai Éva Havával (2008): 3. melléklet vii.p.
[4] Interjú Jónai Éva Havával (2008): 3. melléklet vii.p.