A GubancFonó blogban az Együttműködő Kommunikáció és a nemez csodálatos találkozását szeretném megosztani, hogy minél többen részesedhessenek ebben az ősi és mégis nagyon új élményben, ahol a kapcsolódásokat több szinten élhetjük meg:
a szavak, az emberi kapcsolatok és a gyapjúszálak összefonódásában.
Őszinte boldog ünneplés van most bennem, hogy milyen gazdag, szépséges és összetett a világunk, az életünk.
Pár napja írt egy ismerősöm a világ túlsó feléről, hogy mi van velem és hogy hogyan haladok a könyvemmel. Nagyon jól esett az érdeklődése.
Több, mint 5 éve írogatom ezt a könyvet, amiben szeretném összeszedni mindazt a tudást, tapasztalást és szépséget, amit sikerült összegyűjtenem az évek során. A fő témja a könyvemnek a NEMEZELÉS és az EMK, az Együttműködő Kommunikáció, és a kettő kapcsolata.
Voltak hónapok, évek is talán, hogy hozzá se nyúltam ehhez az anyaghoz, mert nem igazán éreztem, hogy mást is érdekli ez a téma és közben annyi minden más, sürgető dolgom is volt. Ez az egyetlen pár szavas üzenet most fellobbantotta a lelkesedésem és kezdtem csiszolgatni, bővíteni az eddig írt anyagot.
Jó volt nagyon újra felvennem a fonalat, mégha ez azt is jelenti, hogy hanyagolom miatta a sürgetőbb, gyakorlati feladataimat. De megnyugtat a tudat, hogy a Fontos-nem- sürgőst tudom előnyben részesítni a Nem-fontos-sürgőssel szemben.
A nagy köveket jobb előbb betennünk, és csak azután rászórnunk a homokot, mert így több fér az edénybe is, és az életünkbe is.
És itt van, amiről most írni szeretnék, ennek a folyamatnak az egyik számomra nagyon értékes ajándéka.
Mert több is van, szerencsére, ez csak az egyik ajándék a sok közül.
A könyvemben foglalkozom a SZINEK jelentésével is, ezért tegap rákerestem arra, hogy hogyan is van ez a színlátással, és találtam egy elbűvölően szép és izgalmas videót arról, hogy HOGYAN LÁTNAK AZ ÁLLATOK?
Elképesztően jó ez a videó, mindenképp szentelj rá 6 percet, bőven megéri!!!!
Ma el akartam küldeni a videó linkjét valakinek, akivel tegnap találkoztam és akit tegnap egy nagy veszteség ért.
Beszéltem neki erről a videóról, hogy milyen csodákat mutat be a vilángunkról, arról, hogy szószerint mennyire másképp látjuk ugyanazt a valóságot attól függően, hogy a túlélésünk szempontjából milyen szem kialakítása volt a leghasznosabb.
Mit látunk mi emberek, mit a sasok a baglyok, a légy, a béka és a cápa?
És mit lát a világ legfantasztikuabb szemével rendelkező állat, a SÁSKARÁK!!!
Mert ilyen állat is van! És ilyen szem is!
Lassan betöltöm az ingyenes utazásra jogosító életkort, de ennek az állatnak a létezéséről csak tegnap értesültem, ebből a videóból. My bad!
Arra gondoltam, hogy a nehéz helyzetben, amiben ez az ismerősöm most van, kis örömet hozhat ez a tudás a csodálatos világunkról.
Arra gondoltam, hogy írok neki egy rövid emailt és beleteszem a videó linkjét.
Két perc, max.
Ó balga én, mintha nem ismerném magam ennél sokkal jobban.
És ebben a kutakodásban azt is megtudtam én, a tájékozatlan BabyBoomer, hogy a videót készítő Osbáth Márk az egyik legsikeresebb magyar influencer a testvérével már 15 éve!
Háááát, jobb későn ....
És erről eszembe jutott egy újabb téma, ami a múlt hét óta foglalkoztat, de most már tényleg el kell kezdenem a gyakorlati feladataimat is - posta, csarnok, stb
Azért nem engedem el azt a témát sem egészen.
Nekeszt tájm - ahogy indiai barátaink mondták Nigériában annak idején.
Bizony, már meggyújtottuk az első két gyertyát - a Hit (Ádám és Éva) és a Remény (szövetség a zsidósággal) gyertyáit, és én még egyetlen adventi bejegyzést sem írtam, pedig terveztem. Sőt! Tervezek! Mert szerencsére még van több, mint két hét és két további gyertya, az Öröm és a Szeretet gyertyái Karácsonyig!
Advent első hete nagyon "angyalos" volt nekem: és nem csak azért, mert két angyalt is csináltam. Ezek az angyalkák és a megalkotásuk sokat segítettek az adventi varázslat előidézésében, de nem egyedül miattuk volt szép ez a 8 nap. Sok baráttal és rokonnal találkoztam, voltak jó beszélgetések. Elkezdtem díszíteni a lakást és gyönyörködhettem az adventi fényárban úszó Budapest és Kecskemét díszeiben is. A boltokat is elkezdtem kóstolgatni és vannak már dátumok, hogy mikor sütünk mézest és bejglit a családdal!
Tervezek hát még többet is írni az Adventről, a Karácsonyrról, és további hangfelvételeket is szeretnék készíteni. De -ahogy tavaly is, meg szinte mindig - ez is csúszik nálam. Azért nem adom fel!!!
Egyenlőre most megosztom a Karácsony 5 tételben címmel írtfüzetkém hanganyagait. Vannak köztük olyanok is, amiket én olvastam fel. Kedvencem Temesi Ferenctől A három fa története. Csak 3 és fél perc 😊😊
Az EMK-ról szóló fejezet a könyv 3. fejezete. Még nem teljes, de azt gondolom, hogy így is hasznos olvasmány. Összefoglaltam benne az EMK legfontosabb jellemzőit, ami hasznos lehet azoknak, akik még sohasem hallottak az Együttműködő Kommunikációról.
Készítettem néhány táblázatot és röviden írok 1-2 olyan kommunikációs, pszichológiai modellről is, amik kicsit más megközelítésből, de nagyon hasonló szemlélettel foglalkoznak a kapcsolatokkal és a kommunikációval. Így azok is találhanak benne újdonságokat, akik már évek-évtizedek óta foglalkoznak az EMK-val. Minden visszajelzésnek, javaslatnak nagyon örülök.
A "csacsi öreg medve" bölcsessége közismert Milne szivetmelengető két könyvéből. Felsorolni se lehet, hogy ki mindenkit ihletett meg az alakja, köztük Bródy Jánost is. Az ő Micimackó-dala zümmög bennem már néhány napja:
Ismert erdei körökben az az általános nézet
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet
Ne keverjük ösze a tényeket és a nézeteket, véleményeket!
Miért olyan fontos ez?
Mert a tények vitán felül állnak, míg a vélemények, nézetek egyéniek, szubjektívak.
Lehet velük egyetérteni vagy nem, lehet róluk vitatkozni, vagy egyszerűen tudomásul venni és elfogadni mások másilyen véleményét. Nem vagyunk egyformák és ez nagyon jó így.
Ideális eetben két vélemény találkozásából létrejöhet egy olyan harmadik, ami magába foglalja mindkét vélemény tényeit, értékeit.
Nézetünk függ a nézőpontunktól és semmi akadálya, hogy időnként átmenjünk mások nézőpontjába és onnan, az ő szempontjaikkal nézzünk rá valamire. Ettől még nem kell feladnunk a saját véleményünket, bár lehetséges, hogy a másik jobb megértése után már nem pontosan ugyanoda megyünk vissza, ahonnan elindultunk. Változtatunk az álláspontunkon. (Ugye milyen kifejező az anyanyelvünk?)
Miért lehet veszélyes, ha a véleményeket vitathatatlan tényekként kezeljük?
A saját véleményünk sokszor olyan egyértelműen igaznak tűnik a számunkra, hogy észre se vesszük, hogy ettől még nem lesznek tények.
Egy szexuális felvilágostó plakátról jutott mindez az eszembe, amit nagy lelkesedéssel osztott meg egy barátnőm a FB-on. Rengeteg dícsérő, lelkesedő hozzászólást kapott, hogy "Igen, ez az" és "Bárcsak mi is kaptunk volna egy ilyet!"
Nekem is nagyon tetszett elsőre, mert sok tabunak számító, fontos témát érint őszintén.
Azután néhány mondatot olvasva elbizonytalanodtam, kezdett kellemetlen érzésem lenni.
Végül rájöttem, hogy mi zavar:
csupa-csupa állítás volt a plakáton.
Azaz tényként, szaktanácsként üzent olyasmit, aminek nincs bizonyított alapja. Akkor jöttem rá arra is, hogy amikor egyetértettem ezekkel a véleményekkel, akkor nem tűnt fel, hogy ezek is szubjektív vélemények! Valószínűleg ez történt a lelkes támogtókkal is - egyetértettek vele, tehát alkalmasnak tartották, hogy kijelentő módban, azaz vitán felül álló tényekként szerepeljenek ezek a mondatok egy felvilágosító plakáton. Ezt különösen veszélyesnek tartom, hiszen azoknak szól a felvilágosítás, akiknek a tudása és tapasztalata még nem elegendő ahhoz, hogy biztosan láthassa a különbséget tény és vélemény között.
Egyre nagyobb méreteket ölt manapság, hogy a világhálón használt algoritmusok a velünk hasonlóan gondolkodók "vélemény-buborékaiba" terelgetnek minket. Mivel ezekben a "buborékokban" mindenki egyetért, így még nagyobbb a veszélye annak, hogy tényként kezeljük a véleményünket és még kisebb az esélye, hogy építő párbeszéd jöhessen létre azok között, akiknek különbözik a véleménye. Fontos alap szerintem, hogy minden vélemény eyenrangú és így vitára érdemes. Csak a tények nem vitathatóak.
A nyitottság, az elfogadás nagy ajándék a másiknak, de talán még nagyobb ajándék saját magunknak, mert "cserébe" egyrészt gazdagodhatnak a kapcsolataink és másrészt árnyaltabb, reálisabb lesz a tudásunk magunkról és a világról.
